Hadd mondjam el, hogy miről is van itt szó valójában! Az "apámról" gyerekkorom óta nem hallottam, mindössze egy képeslapot küldött 15 év alatt a szülinapomra, azt is AUGUSZTUSBAN! Igaz, hogy nem volt mobil, nem volt Facebook, de pontosan tudta a címünket, akár Mamiékét is... Olcsó kifogás, hogy nem mert írni! Ha igazán fontosak lettünk volna neki, megtett volna mindent azért, hogy kapcsolatban lehessen velünk, nem pedig teljesen eltűnt volna az életünkből! Évekig törtem a fejem, hogy egyáltalán él-e még, vagy újranősült-e, vannak-e más testvéreim is? Arról ne is beszéljünk, hogy hagyta, hogy anyám egyedül neveljen fel bennünket, egy tanári fizetésből (ami ma se sok, akkoriban még ennyi se volt!). Az meg anyám hibája, hogy sose engedte, hogy én magam vegyem fel vele a kapcsolatot. Mindketten a fülükig sárosak ebben! És ha azt érzi netalántán, hogy Ő vesztett el mindent, akkor hadd legyek brutálisan őszinte: mind ő, mind anya megloptak engem és Petrát! Ellopták a lehetőséget, hogy rendes vagy akár félrendes családban nőjünk fel. Mások szülei is elválnak, a gyerekek mégis tartják a kapcsolatot mindkét szülővel, függetlenül attól, hogy
barátokként vagy ellenségekként váltak el... Ezt miért nem lehetett szemelőtt tartani??? Mert mindenki csak a saját sértettségével foglalkozott és pont leszarta a két ártatlan gyereket, akik túl kicsik voltak, hogy közbeszóljanak, de épp elég nagyok ahhoz, hogy mindent értsenek! Ugyanazt mondom neki is, amit anyámnak is: sose bocsátok meg nekik, amiért gyerekkorom óta depresszióval küzdök, hogy képtelen vagyok megbízni az emberekben és folyton attól rettegek, hogy elhagynak! Petráról pedig ne is beszéljünk, hogy mennyire képtelen a bizalomra! Mi nem tartozunk senkinek semmivel! Se apának, se anyának, senkinek!!!
És mivel nem akarod mindezt megérteni, úgy köszönöm szépen a próbálkozásaidat, Te megtettél mindent és igen, valóban írhattam volna többször és, ahogy írtam, akartam is, de nem akartam vele kapcsolatban lenni a fent olvasható okok miatt. Ehhez idő kellett volna, hogy tisztázzam magamban. Plusz kishíján tönkrement az életem az elmúlt hónapokban, valahogy nem igazán voltam csevegős hangulatban - ez persze nem mentség, írhattam volna néha. Sajnálom, hogy Te is csak a történet egyik oldalát nézed és nem érdekel, hogy valójában ki húzta a rövidebbet... Minden jót Neked és a családodnak, sajnálom, hogy mindössze ennyi időre kaphattuk vissza egymást. Hidd el, nem így akartam.
barátokként vagy ellenségekként váltak el... Ezt miért nem lehetett szemelőtt tartani??? Mert mindenki csak a saját sértettségével foglalkozott és pont leszarta a két ártatlan gyereket, akik túl kicsik voltak, hogy közbeszóljanak, de épp elég nagyok ahhoz, hogy mindent értsenek! Ugyanazt mondom neki is, amit anyámnak is: sose bocsátok meg nekik, amiért gyerekkorom óta depresszióval küzdök, hogy képtelen vagyok megbízni az emberekben és folyton attól rettegek, hogy elhagynak! Petráról pedig ne is beszéljünk, hogy mennyire képtelen a bizalomra! Mi nem tartozunk senkinek semmivel! Se apának, se anyának, senkinek!!!
És mivel nem akarod mindezt megérteni, úgy köszönöm szépen a próbálkozásaidat, Te megtettél mindent és igen, valóban írhattam volna többször és, ahogy írtam, akartam is, de nem akartam vele kapcsolatban lenni a fent olvasható okok miatt. Ehhez idő kellett volna, hogy tisztázzam magamban. Plusz kishíján tönkrement az életem az elmúlt hónapokban, valahogy nem igazán voltam csevegős hangulatban - ez persze nem mentség, írhattam volna néha. Sajnálom, hogy Te is csak a történet egyik oldalát nézed és nem érdekel, hogy valójában ki húzta a rövidebbet... Minden jót Neked és a családodnak, sajnálom, hogy mindössze ennyi időre kaphattuk vissza egymást. Hidd el, nem így akartam.
Comments
Post a Comment